|
Népszabadság 2015 aug. 14
|
|
|
|
A Gemini együttesnek a hetvenes évek elején azért kellett távoznia balatonszemesi klubjából, mert az éjszakát a szabad ég alatt töltő ifjú rajongói a szombat esti koncerteket követő hajnalokon „begyűjtötték” a boltok elé kitett tejesüvegeket, és kiitták azok tartalmát. Annak, aki tejet vagy kakaót akart reggelizni vasárnap Szemesen, Szárszóra vagy Lellére kellett vásárolni mennie... Ebből kitetszik, hogy roppant népszerű volt idehaza a csapat, amelynek első összeállítása így festett: Bardóczi Gyula (dob), Németh Dezső (szólógitár), Petneházy Gábor (szaxofon), Pusztai István (ritmusgitár), Szabó György (ének), Várszegi Gábor. A basszusgitáros 1964-ben a Geminit, húsz évvel később a Fotexet alapította meg, s az idők folyamán a Luxembourg Rádiótól Luxemburgig jutott. Németh pedig hamar „disszidált” Norvégiába, s helyette előbb Barta Tamás, majd Kékes Zoltán érkezett a zenekarhoz. Utóbbi négy évig maradt, aztán felváltotta őt Baranszky László. Micsoda felhozatal!
Bardóczi később a Neoton és az Old Boys, Szabó szintén az Old Boys, Barta a Hungaria és az LGT, Kékes a Hungaria és a Dolly Roll, Baranszky az Apostol törzstagjává vált, s akkor még nem beszéltünk a Gemini két meghatározó billentyűséről, Markó Andrásról és Papp Imréről, valamint Heilig Gáborról (vagy a fejhangon visító Rubettes nem kevésbé kíméletlen magyar változatánál, az M7-esnél kikötő Rusznák Ivánról). E fiúk a Geminiben sokáig csak külföldi nótákat nyomtak, sőt alig néhány nap késéssel rendszeresen lejátszották a New Musical Express brit slágerlistáját. A szövegmondást nem értették volna Liverpoolban vagy Manchesterben, a zene viszont stimmelt, és az itthoni fiatalok odavoltak, amikor Markó a Bee Gees - számokat – a Holidayt vagy a Don’t Forget to Remembert – énekelte, és tomboltak a Good Times, Bad Times (az eredeti előadó a Led Zeppelin), a Black Night (Deep Purple), a Never Rains in Southern California (Albert Hammond), a Whiskey in the Jar (Thin Lizzy) közben. A legnagyobb szám mégis talán az volt, hogy a Je t’aime-et úgy adta elő a banda, hogy – szólama szerint – Markó volt Serge Gainsbourg, míg Kékes Jane Birkin... Senki ne kombináljon: abban az évben (1969-ben), amikor a híres francia dal megjelent, a gitáros, aki a hatvanas évek végén már előfizetett a New Musical Expressre, éppen egy Zsuzsi nevű lánynak pengette a Hollies Sorry Suzanne-jét, hogy aztán így fordítsa a maga képére a Komjáthy-műsor címét: Töltsön öt évet kedvencével! Hacsaturján Kardtáncának feldolgozását Kékes 15 ezer néző és a Tremeloes előtt szólózta a Kisstadionban, amely már a sokadik helyszín volt, ahol az első számú klubzenekarnak tartott Gemini fellépett. Az egész a kispesti Ifjú Gárda Művelődési Házból indult („Nekem az jelentette a Royal Albert Hallt” – emlékezik Bardóczi), majd a Budai Ifjúsági Parkban, a Taurus Gumigyár kultúrtermében, a zuglói Danuviában, a Citadellán, Győrött, Kaposváron, Miskolcon és Szemes után Alsóörsön folytatódott. Bardóczi erről azt mondja: „A gyerekeknek akkoriban mi voltunk a Nyugat.” Olyan széles választékkal, hogy az együttes 1970 szeptemberében tizenkét órás koncertet adott az ifiparkban. Várszegi huszonnégy óráról ábrándozott, de – a hatóságok ellenvetése miatt – a felére rövidült a játék. Így is 175 szám szólt a Shadows Kon-Tikijétől a Creedence Clearwater Revival Up Around the Bendjéig, a Nashville Teens Tobacco Roadjától a Guess Who American Womanjéig. A műsorban alapvető változás állt be a hetvenes évek közepén, amikor az együttes sorra jött elő saját számokkal. A Vándorlás a hosszú úton, a Csavargóének, a Repülő zenekar, a Néked csak egy idegen vagy a Kenguru című road movie-ban felhangzó Azon a szombat éjszakán egyaránt jól ismert nótává vált, akárcsak a Ha eladod a szíved című szerzemény, melynek kiváltképp elgondolkodtató a szövege, ha Várszegi üzleti karrierjére gondolunk: „Bundám széllel bélelt, ékszerem virág, / luxusvillám nincsen, de enyém a világ, / autóra nem tellett, a nadrágom kopott...” Amúgy személyenként hajdanán 50–150 forintért zenélt az együttes, Várszegi pedig azzal egészítette ki keresményét, hogy – papíron – szövegeket írt az Omega Csillagok útján és Gammapolis című albumára. A versek valójában Bródy Jánostól származtak, ám ő – mint az Illés, majd a Fonográf „guruja” – nem működhetett volna közre a rivális együttes számainak megalkotásában. A bűvészt nem Bródy (nem is Várszegi) írta. Bardóczi viszont megismert egyet hajdanán a gumigyár klubjában, és Pfeiffer Marika azóta is a felesége...
Tényleg
örökzöld a vándorlás a hosszú úton. Hozzászólások: * PVG52
Ott voltam
70-ben, na nem végig, de óriási buli volt. Az Ifipark csordultig... S szerintem
a Kenguru egyik legjobb számát is ők írták, a szörényis Kenguru mellett... * deddy
A Rádió
Gold internetes rádió műsorában rendszeres "fellépők". * Péter Zoltán Jakos
A Legjobb
"UTÁNZÓ" zenekar volt. A legfrissebben megjelent számokat játszották. Kiváló
zenészek és emberek. A zenéjükön cseperedtem fel. * fromilid Tetszett. :-) * Valika
Hű, de
régi emlékeket idézett ez a derűs, nagyon szuper írás! |
|
Webgazda:
konyvkoto@gmail.com Sipka Ferenc
|
Népszerű
hazai klubzenekar volt, amely már a hatvanas években alig néhány napos késéssel
nyomta a külföldi sikerlisták számait. A Gemini Pesttől Szemesig hódított;
örült, aki hallgatta, és az is, aki benne játszott...
